Reblogolom, mert annyira jóóó…

tempty.hu

„Anya, annak a tigrisnek miért halványabbak a csíkjai?” – kérdezte az ötéves forma kisfiú, akinek a lázas töprengéstől apró árok jelent meg az orra fölött. „Mert nem fajtiszta…” – felelte határozottan a megszólított szülő, s látszott rajta: saját magát is meglepte a hihető válasszal.

„De az is lehet, hogy albínó!” – nyújtotta tovább a nagymama a családi tudás rétesét, mire az egyik nagymacska rávillantotta mélykék szemét. „Vagy beteg” – tette hozzá az idős asszony, mert nem hagyhatta szó nélkül a csaknem hárommázsás ragadozó barátságtalan tekintetét. Az óvodás homlokán korához méltatlan mennyiségű ránc kandikált ki a sapka alól, mert egyetlen magyarázatra számított, ám hármat kapott. És mind milyen helytállónak hatott!

Itt volt mindjárt a fajtisztaság témaköre. A rácsokon túl mind az öt tigris hófehér alapszínű, tehát valószínűleg valami nem stimmel velük. Nem jutott nekik a szép sárga árnyalatból, ami hasonlóvá tenné őket a mesekönyvben ábrázolt állatokhoz. Olyanok, mint a…

View original post 265 további szó

Hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Gépnél gubbaszt a geek gyerek

Ha már minden konnektorvédőt a helyére tettünk, biztonsági zár van ajtón-ablakon, és az összes szőnyeg alatt is csúszásgátlótappancsok vannak, még mindig nem dőlhetünk hátra,  ha az internetre nyíló ablakunk tárva-nyitva van. Geek családokban nem lehet elég korán kezdeni a szülői felügyelet programok feltelepítését, aktiválását, hiszen ha a gyerek azt látja, hogy anya és apa számítógépezik, az utánzásos tanulás sémájára nagyon hamar ő is gépidőt “követel” magának. Hiába, no, a mai gyerekek már klikkelőgyűszűvel az ujjukon születnek…

Nekem a laptopommal szerencsém volt, mert azon olyan operációs rendszer fut, amelyben beépített szülői felügyelet program van. Úgyhogy itt nem volt más teendőm, mint egy új felhasználói profilt kialakítani a gyerkőcnek, ahol egy kis ikon már jelezte is, hogy rögtön aktiválhatom a szülői felügyelet funkciókat (a hogyanról bővebben itt). Nemcsak azt állíthatjuk be, hogy mit böngésszen a gyerek, hanem azt is, hogy mikor, ebben egy csinos kis táblázat-naptár lesz a segítségünkre.

Az öregecskedő, lecserélésre érett asztali számítógépünkön egy régebbi operációs rendszer működik csak, úgyhogy Gugli-barátunkkal felfedezőútra indultam, milyen szülői felügyelet szoftver áll hozzá rendelkezésre. Örömmel tapasztaltam, hogy a szélessávú internetszolgáltatóm februári sajtóközleménye szerint ingyen hozzájuthatok egy ilyen biztonságos számítógépes játszótérhez, amely ráadásul az Európai Unió által kezdeményezett Safer Internet Programban igen impozáns eredményeket ért el egy benchmark kutatásban. (Érdemes kutakodni az oldalon, a 2008-as jelentésben például 20-nál több szülői felügyelet szoftvert vizsgáltak.)

Persze nem elég, ha csak az otthoni számítógépeink vannak biztonságban, de jó hír a szülőknek, hogy sok iskola is csatlakozott a Biztonságos Böngészés Programhoz, amely a felügyelőszoftverek használatán túl a felvilágosításnak is nagy szerepet szán.  A honlapjukról letölthető egy szoftver ingyenes, otthoni próbaverziója is, és sok hasznos tanács olvasható az internet körültekintő használatához.

2 hozzászólás

Kategória: poronty

Gáz a Mézga?

Tudom, hogy sokan tartózkodnak attól, hogy a gyerekük tévézzen, de nálunk ez is a porontyszórakoztatás egyik alternatívája, sőt, én álmos reggeleken néha “villanypásztorként” is használom. Mióta kábelszolgáltatónk kivette a szerintem egyetlen nézhető rajzfilmeket sugárzó csatornát az előfizetési csomagunk repertoárjából, a reggeli “mégötpercethagydanyátpihenni” idejében mesedévédékhez folyamodtam. Az itthoni gyűjteményben saját gyerekkorom kedvencei lelhetőek fel, többek között az Üzenet a jövőből – A Mézga család különös kalandjai című sorozat.

Különböző fórumokon a szülők sokat szapulták már napjaink gagyi külföldi rajzfilmjeit, és a régi jó kis magyar rajzfilmeket favorizálják helyettük, köztük a Mézga családról szólót is. Elismerem, hogy gyerekfejjel szórakoztatóak a történetek, de nézzétek meg egyszer odafigyelve, hogy miféle családi életet mutat be ez a régi kedvenc. Én is csak akkor döbbentem rá ennek fontosságára, amikor a kétésfélévesen közölte: “Pofont akarok adni neked!” Az idézet pedig a meséből származik…

Emlékeztetőül : a csacsika család legidősebb férfi tagja a tisztes családapa, Mézga Géza, aki hivatalnokként dolgozik. Felesége, leánykori nevén Rezovits Paula, minden bizonnyal háztartásbeliként terelgeti csemetéit (és – hozzá kell tennünk – férjét is). A família folyton civakodó testvérpárja pedig a tinilány Kriszta, és a kiskamasz Aladár. A háztartáshoz tartozik még Kriszta fekete cicusa, Maffia, és Aladár kutyája, Blöki. A szereplők különös kalandjain túl bepillantást nyerhetünk a család mindennapi életébe is, és itt kezdődik a problémám!

Bizonyítékul az Akerkiter című részből kiragadok pár jelenetet negatív példaként.
Krisztát édesapja megkéri, hogy tanuljon, de ő pimaszul elutasítja, és ezt mondja: “… te meg akkor csak bosszankodsz, hogy nem az történik, amit te akarsz!” Géza, az apa ezen felháborodik, mire felesége, Paula, rátromfol: “Hogy szerezzen egy olyan ember érvényt az akaratának, akinek még annyi akaratereje sincs, hogy önmagának parancsoljon!” Szó szót követ, finom kis családi veszekedést látunk, ahol az apa ellen szövetkezik anya és lánya. Végül a jelenetnek úgy lesz vége, hogy a családfő kivonul, és azt mondja: “…na ezt még megbánjátok, majd én megmutatom, ki az úr ebben a házban…”
Snitt után az apa bemegy Aladár szobájába, ahol először a fia megpróbálja lerázni, miszerint nem ér rá. Mézga Géza már ekkor is ideges, majd később, amikor fiacskája becsmérlő szavakkal illeti fotózási tudását, elhangzik szájából a mondat: “Pofont akarok adni neked!” Szerencsére Aladár elhúzódik előle, és azt mondja:  “Nem értek egyet a nevelési módszereiddel!”

Rengeteg hasonló szituáció fordul elő az epizódokban, folyamatos a feszültség. Mert miféle családi kommunikáció zajlik közöttük? Egyik családtag sem adja meg a tiszteletet a másiknak. Az apa az említett részben Aladárnál pofonnal kíván érvényt szerezni akaratának. A gyerekek feleselnek szüleiknek, sőt egymást is folytonosan becsmérlik. Paula állandóan lesajnálóan beszél férjéről, ráadásul minden rész végén elhangzik a “Miért is nem mentem inkább Hufnágel Pistihez feleségül?” refrén.

Gondolom, hogy 1968-ban, amikor elkészült az első rész, még másmilyenek voltak a családi szerepek, de nem hiszem, hogy a “papa, mama, gyerekek, csupa szív, szeretet”  így néz ki, bármilyen évszámot is írjunk.

2 hozzászólás

Kategória: poronty

Van-e füstje?

Újabb érdekes kütyüre leltem a weben. Nem tudom, mást is felvillanyoz-e majd ez a dolog, meg ne felejtsük ki az újszülöttnek minden vicc új közhelyet sem, de én körülbelül 20 percig leesett állal nézegettem az e-smoker lapját. Zseniális a termék: ugyanazt tudja, mint egy dohánnyal töltött, füstszűrős papírtölcsér, csak környezet- és egészségbarátabb formában. Parázslik a vége, meleg e-füstöt ereget, amit a használója letüdőzhet-kifújhat, a szerkezet (egyik változatának) kinézete olyan, mint egy mezei cigarettáé. Dohányaroma van benne, választható különféle nikotintartalmú, de nikotinmentes patron is bele.

Az egyik ajánlott felhasználási terület a fokozatos leszokást célozza, egyre kisebb és kisebb nikotinpatronok használatával el lehet jutni a nikotinmentes állapotig. Ez tényleg alternatíva lehet a magukat menthetetlen dohányosnak mondóknak, mert nemcsak a nikotin fokozatos leépítését célozza, mint a ma használatos leszoktató tapaszok és rágógumik, hanem meghagyja a dohányzási rituálét, ami sokaknak többet jelent, mint a napi nikotinadag.

A másik célzott terület a dohányzási tilalom alá eső helyszínek, mint például repülőterek, munkahelyek, egészségügyi intézmények, de néhány városban már az összes közterület ilyen Magyarországon is. A dohányzás feltételeinek szigorítása egyre nagyobb teret ad ennek az alternatív lehetőségnek, persze a politika, a bürokrácia és a dohánylobbi ebbe is beleszólt (naná, bevétel- és jövedéki adó kiesést okozna), de ezekről már írt részletesebben a Világgazdaság és a HVG.

Ugyan én még sosem találkoztam e-cigarettát pöfékelővel, az olvasottak alapján kénytelen vagyok a Gyalog galopp örökzöld szavaival élni: “Bámulatos, hol tart már a tudomány!”

Hozzászólás

Kategória: Aktualitás

Csiripelés a folyam mellett

Ma Tegnap egy nagyon érdekes élményben volt részem, annak ellenére, hogy a négy fal között ültem, a 3 hónapos lánykámmal töltve a napot. Kíváncsiskodóként részt vettem a startup konferencián, ami egy underground kezdeményezés a technológiai projektek és az üzletemberek találkozásának elősegítésére. Az én szempontomból nem a tematika volt most a lényeges, habár – ugyan kívülállóként mondok véleményt – a beszélgetések, előadások szerintem hasznosak és értékteremtőek voltak. Hogy én mit kerestem ezen? Twitterhasználhatóságot…

Egy hónapja még azt sem tudtam, hogy mi az a Twitter/csirip. Először a Médiablogban találkoztam a fogalommal, és pollner azóta többször is kiemelte a twitterezés jelentőségét egy újságíró életében. Ezt a tanácsot megfogadva regisztráltam a twitter.com-on, ahonnan automatikusan átkerültem a Turulcsiripre is, ami a Twitter magyar felhasználóinak gyűjtőhelye. Eddig nem használtam túl sok mindenre ezt az SMS tömörségével vetekedő, bejegyzésenként maximum 140 karaktert megengedő mikroblog-szolgáltatást, igazán értelmét sem láttam. Máig.

Mert ma kinyílt a világ. Úgy voltam ott a startup konferencián, hogy alapvetően a ustream videofolyamán valós időben néztem/hallgattam online a konferenciát, és mellette a Turulcsiripen követtem a résztvevők és hozzám hasonló távoli felhasználók tweetjeit. Ezen kívül egy backchannel is rendelkezésre állt, amin kérdéseket lehetett feltenni a színpadon beszélgetőknek, de a #startup tages tweetek is megjelentek a gyors helyi moderálás után a helyszíni kivetítőn. Több órát töltöttem a képernyőre tapadva, és nagyon élveztem. Vettem a helyszín rezdüléseit, a valósidejű reakciókat, együtt élhettem az eseménnyel. Ott voltam a csiripelések segítségével a széksorok között, például amikor az egyik geek nokiatöltőt kunyerált társaitól, vagy amikor egy szimpatikus kerekasztal-résztvevő lámpalázáról értesültem.  Akár azonnal készülhetett volna egy részletes tudósítás vagy “helyszíni” riport a konferenciáról (most családi kötöttségeim miatt csak a porontyaim lefektetése után íródik ez a poszt, de az elvi lehetőség megvolt).

Szóval megtört a jég nálam Twitter-ügyben, következő projektként is ott fogok témára vadászni… Próbáljátok ki Ti is, és kövessük egymást a Turulcsiripen!

1 hozzászólás

Kategória: Aktualitás, Újságírás, Mesélő

A cím cikke

Ugye ismeritek a HVG stílusú, izgalmas, kétértelmű cikkcímeket? Világéletemben csodáltam azt a kifinomult, lényegretörő,  humoros és erőlködéstől mentes (fontos!) címadást, amit a nemrégiben nyugdíjba vonuló Horváth Zoltán, a HVG “heccmeistere”, és az ő kis csapata művelt a hetilap címlapján, a címeken és a képaláírásokon. 

Számos újságíró próbálja követni ezt a stílust, de sajnos sokszor ez hajmeresztő címadásokhoz vezet. Ilyenkor születnek olyan gyöngyszemek, mint például a “Sínen van a zászlóshajó” vagy a “Bringó Hanta”. Pedig a címnek központi szerepe van a cikk életében: azon túl, hogy figyelemfelkeltő, a kenyérszöveg reklámja is, utalnia kell a rákövetkező szöveg tartalmára. Az erre tévedő kommentelőknek felkínálom játékra, hogy találgassanak, vajon miről szólhattak a fenti ominózus címekkel koronázott cikkek. Keresőprogramok helyett inkább a fantáziátokat javaslom forrásként, kíváncsi lennék, ki mire asszociál.

Az online újságírásban nem feltétlenül az idétlenség miatt keletkeznek ilyen fősorok. Míg a print kiadványokban nagyobb a szabadság a címzésnél, hiszen a cím alatt egyből kezdődik a szöveg, online esetben sokszor csak a cikk linkjével találkozunk, így a szerzők az idézettekhez hasonló szóvirágokkal ösztönzik érdeklődésünket. Ezek a kattintásgenerátorok hamar visszaüthetnek, mert ha az olvasó sokszor csalódik így, hogy a tartalom nagyon más, mint amit a cím sugallt, elpártolhatnak az újságtól vagy a szerzőtől.

Amikor először megfogalmazódott bennem ennek a bejegyzésnek az ötlete, végig egy blikkfangos címen törtem a fejemet. Aztán ahogy haladtam az anyaggyűjtéssel, inkább arra hajlottam, hogy egy egyszerű, értehető címem legyen, ami mentes a szenzációhajhászattól és tényleg témába vágó. Ekkor a piszkozatom címe még A cikk címe volt. Ugye, milyen unalmas? Aztán végre-valahára jött az ihlet, és megszületett a fent olvasható, (szerintem) egyszerű-nagyszerű megoldás.

Hozzászólás

Kategória: Újságírás

Ne hagyd el a gyereked!

Vagy ha el is hagyod, a kezdeti sokk után gyorsan keresd meg! Nekem egy 18 hónapost sikerült elhagyni… A bevásárlásból két szatyorral megpakolva értünk haza, és elengedtem a kezét, amíg a lépcsőházban kiürítettem a postaládát, majd indultunk volna a lift felé, de a másfélévesnek nyoma veszett! Először földbe gyökerezett a lábam, de aztán felismerve a helyzetet, eldobtam szatyrot-újságot, a magassarkúmat lerúgtam, és uccu, rohanás fel a lépcsőn! Az ötödiken értem utol a liftet, ahol az ajtó feltárulása után egy kedves idős néni kezét szorongató, vigyorgó poronty fogadott 🙂 Hepiend, tényleg, de másnap beszereztem egy gyerekpórázt…

Nem a gyerekpóráz az egyetlen üdvözítő eszköz persze. A legegyszerűbb, ha magunkra kötjük a gyereket, akár kenguruban, akár kendőben. Többgyerekeseknél ez addig működik, amíg a cipelő/cipelt arány egy az egyhez, utána már nehezebben megvalósítható. Lehet kombinálni a dolgot, babakocsiba a nagyobbat, kendőbe a kisebbet, de amikor már olyan önjáró és önálló a kisded, hogy nem akar babakocsiba ülni, jöhetnek az alternatív gyerekőrző izék.

Gyerekpóráz, leánykori nevén biztonsági hám

Sokan most biztosan a fejükhöz kapnak, hogy ki az a kegyetlen szülő, aki így “felszerszámozza” a gyerekét (na jó ez csak vicc volt…). De igenis ez is egy opció, például akkor tesz nagyon jó szolgálatot, amikor az anyuka két kézzel próbálja feltaszajtani a nagy babakocsiját a járdaszigetre, és így el kellene engednie a másik gyerek kezét éppen az úttest előtt. Vagy ha a 2+ gyerekes szülőnek meg kell küzdenie az aluljáróbajutással: babakocsival lépcsőzni egyébként sem kis mutatvány, de ha egy-két másik kisgyerkőcöt is szemmel kell tartania közben, tényleg nagy segítséget adhat egy gyerekpóráz. Sokféle változat létezik belőle,  a klasszikus hevedereken kívül van kis hátizsákra applikált verzió, ami egyáltalán nem ijesztő.

Virtuális póráz

Igen, ilyen is van.  Aki ki akarja kerülni a nénikék szurkálódó megjegyzéseit a pórázzal kapcsolatban, alternatív megoldásként választhat egy elektronikus gyerekvigyázó kütyüt is. Ha rendezvényeken, nagyáruházban vagy csak simán nagyobb tömegben eltávolodik tőlünk a poronty, azt a készülék sípolással jelzi. Ekkor már csak elég gyorsan kell reagálnunk ahhoz, hogy elkapjuk a szökni próbáló apróságot.

Idősebb, már bulizni is járó gyerekeknél a paranoiás szülők befektethetnek egy GPS-órába is. Ez tulajdonképpen egy nyomkövető rendszer, ahol a gyerek kezén lévő óra GPS jeleit a szülő interneten követheti.

Infoband – karszalag

Ez a segédeszköz ugyan nem előzi meg a gyerkőc elvesztését, de sokat segíthet a megtalálásban. A színes karszalagra ráírhatjuk a gyerek és a szülő nevét, elérhetőségét, esetleg orvosi adatokat, allergiát, vércsoportot, egyebeket. Ez egy többször használható változat, de létezik fesztiválbelépő típusú, papír vagy műanyag egyszerhasználatos, ami iskolai, óvodai csoportok felügyeletében is hasznos lehet.

A felsorolt szerkentyűk némelyike vitára adhat okot, szabad-e így korlátoznunk gyerekeink személyes szabadságát. Amíg létezik fogyasztói társadalom, addig lesznek üzleti szereplők, akik a végtelen szülői aggódásban üzletet látnak. Mindenki döntsön saját körülményei és vérmérséklete szerint, az étlap itt olvasható, de persze nem kötelező enni… 🙂

3 hozzászólás

Kategória: poronty