Újságírás kategória bejegyzései

Csiripelés a folyam mellett

Ma Tegnap egy nagyon érdekes élményben volt részem, annak ellenére, hogy a négy fal között ültem, a 3 hónapos lánykámmal töltve a napot. Kíváncsiskodóként részt vettem a startup konferencián, ami egy underground kezdeményezés a technológiai projektek és az üzletemberek találkozásának elősegítésére. Az én szempontomból nem a tematika volt most a lényeges, habár – ugyan kívülállóként mondok véleményt – a beszélgetések, előadások szerintem hasznosak és értékteremtőek voltak. Hogy én mit kerestem ezen? Twitterhasználhatóságot…

Egy hónapja még azt sem tudtam, hogy mi az a Twitter/csirip. Először a Médiablogban találkoztam a fogalommal, és pollner azóta többször is kiemelte a twitterezés jelentőségét egy újságíró életében. Ezt a tanácsot megfogadva regisztráltam a twitter.com-on, ahonnan automatikusan átkerültem a Turulcsiripre is, ami a Twitter magyar felhasználóinak gyűjtőhelye. Eddig nem használtam túl sok mindenre ezt az SMS tömörségével vetekedő, bejegyzésenként maximum 140 karaktert megengedő mikroblog-szolgáltatást, igazán értelmét sem láttam. Máig.

Mert ma kinyílt a világ. Úgy voltam ott a startup konferencián, hogy alapvetően a ustream videofolyamán valós időben néztem/hallgattam online a konferenciát, és mellette a Turulcsiripen követtem a résztvevők és hozzám hasonló távoli felhasználók tweetjeit. Ezen kívül egy backchannel is rendelkezésre állt, amin kérdéseket lehetett feltenni a színpadon beszélgetőknek, de a #startup tages tweetek is megjelentek a gyors helyi moderálás után a helyszíni kivetítőn. Több órát töltöttem a képernyőre tapadva, és nagyon élveztem. Vettem a helyszín rezdüléseit, a valósidejű reakciókat, együtt élhettem az eseménnyel. Ott voltam a csiripelések segítségével a széksorok között, például amikor az egyik geek nokiatöltőt kunyerált társaitól, vagy amikor egy szimpatikus kerekasztal-résztvevő lámpalázáról értesültem.  Akár azonnal készülhetett volna egy részletes tudósítás vagy “helyszíni” riport a konferenciáról (most családi kötöttségeim miatt csak a porontyaim lefektetése után íródik ez a poszt, de az elvi lehetőség megvolt).

Szóval megtört a jég nálam Twitter-ügyben, következő projektként is ott fogok témára vadászni… Próbáljátok ki Ti is, és kövessük egymást a Turulcsiripen!

Reklámok

1 hozzászólás

Kategória: Aktualitás, Újságírás, Mesélő

A cím cikke

Ugye ismeritek a HVG stílusú, izgalmas, kétértelmű cikkcímeket? Világéletemben csodáltam azt a kifinomult, lényegretörő,  humoros és erőlködéstől mentes (fontos!) címadást, amit a nemrégiben nyugdíjba vonuló Horváth Zoltán, a HVG “heccmeistere”, és az ő kis csapata művelt a hetilap címlapján, a címeken és a képaláírásokon. 

Számos újságíró próbálja követni ezt a stílust, de sajnos sokszor ez hajmeresztő címadásokhoz vezet. Ilyenkor születnek olyan gyöngyszemek, mint például a “Sínen van a zászlóshajó” vagy a “Bringó Hanta”. Pedig a címnek központi szerepe van a cikk életében: azon túl, hogy figyelemfelkeltő, a kenyérszöveg reklámja is, utalnia kell a rákövetkező szöveg tartalmára. Az erre tévedő kommentelőknek felkínálom játékra, hogy találgassanak, vajon miről szólhattak a fenti ominózus címekkel koronázott cikkek. Keresőprogramok helyett inkább a fantáziátokat javaslom forrásként, kíváncsi lennék, ki mire asszociál.

Az online újságírásban nem feltétlenül az idétlenség miatt keletkeznek ilyen fősorok. Míg a print kiadványokban nagyobb a szabadság a címzésnél, hiszen a cím alatt egyből kezdődik a szöveg, online esetben sokszor csak a cikk linkjével találkozunk, így a szerzők az idézettekhez hasonló szóvirágokkal ösztönzik érdeklődésünket. Ezek a kattintásgenerátorok hamar visszaüthetnek, mert ha az olvasó sokszor csalódik így, hogy a tartalom nagyon más, mint amit a cím sugallt, elpártolhatnak az újságtól vagy a szerzőtől.

Amikor először megfogalmazódott bennem ennek a bejegyzésnek az ötlete, végig egy blikkfangos címen törtem a fejemet. Aztán ahogy haladtam az anyaggyűjtéssel, inkább arra hajlottam, hogy egy egyszerű, értehető címem legyen, ami mentes a szenzációhajhászattól és tényleg témába vágó. Ekkor a piszkozatom címe még A cikk címe volt. Ugye, milyen unalmas? Aztán végre-valahára jött az ihlet, és megszületett a fent olvasható, (szerintem) egyszerű-nagyszerű megoldás.

Hozzászólás

Kategória: Újságírás

Hogy készül az újságíró?

A szombati Napkeltében Apáti-Tóth Kata beszélgetett Krizsó Szilviával annak ürügyén, hogy Baló György távozásával ezentúl ismét ő vezeti a vasárnapi A szólás szabadsága című hírháttér-műsort. Az egyik feltett kérdésre, hogy vajon másfajta felkészülést igényelnek-e egy műsorvezetőnek a 15 perces, mint az 5 perces témák, Krizsó Szilvia elgondolkodtató választ adott: saját gyakorlatában előfordult, hogy az Este egy-egy rövid anyagához reggeltől késő estig hátteret olvasott, hogyha bármi felvetődik, akkor is képben legyen.

Amikor az önkéntességről szóló cikkemet írtam, a Publikálás gomb megnyomása előtt hosszan hezitáltam: vajon kellő mélységben ismerem-e a témát ahhoz, hogy ez a mű nyilvánosságra kerüljön? Maximalizmusom még visszatartott, de mivel az Aktualitás kategóriába szántam, minden bátorságomat összeszedve végül kattintottam. Pedig rengeteg honlapot áttanulmányoztam, órákat olvasgattam esettanulmányokat a témában, mégis úgy éreztem, csak morzsákat csíptem fel. Persze a poszt elküldése után csőstül zúdultak rám újabb információk a témával kapcsolatban…. Komolyan, mintha direkt üldözött volna: a rádióban, a neten, sőt még a barátaimmal folytatott beszélgetésben is erre terelődött valahogy a szó. Egyrészről örültem, mert ezek szerint sikerült tényleg aktuális témára lelnem, másrészről viszont sajnáltam, hogy ezek az új információk, megközelítések nem kerültek bele a cikkbe.

A Krizsó Szilvia-sztorit folytatva, utánaolvastam a témának. Luca lánya 10 hónapos lehetett, amikor heti 1-2 napra visszatért a képernyőre. Egy helyen azt nyilatkozta, hogy délután kettőre jött a bébiszitter, ő meg beköltözött a dolgozószobájába, az esti témákra készülni. Nem csak bele-beleolvasott a napisajtóba két kanál almapüré között, nem csak szörfölt a neten büfiztetés közben, hanem félrevonult, és kőkeményen dolgozott. Mert a készülés is maximális koncentrációt igényel. Amit a nagyközönség lát egy műsorból, az csak a jéghegy csúcsa, egy 5 perces riport például. De a víz alatti rész sok ezer betű elolvasását, több óra koncentrált készülést igényel.

Tanulságos történet. Felhívta a figyelmet arra, hogy az újságírónak egészséges egyensúlyt kell kialakítani egy anyagnál a frissesség és a téma mélységét tekintve. A készülés pedig legyen komoly: a rendelkezésre álló idő alatt minél több fontos dolgot kell összegyűjteni az aktuális témáról. Ezeket pedig szerintem a gyakorlat taníthatja meg a legjobban – tehát: blogírásra fel!

Hozzászólás

Kategória: Aktualitás, Újságírás

Blogindító poszt

Ezt a szárnypróbálgató felületet nyitottam magamnak a WordPressen, ha már újságírónak tanulok, vagy mi 🙂

Az iwiwről keveredtem Tempty blogjába (szintén újságírótanonc, ő itt gyűjti a különböző felületeken publikált írásait), és nagyon megtetszett a név, WordPress… Ráadásul találtam olyan blogdizájnt is, ami újság-imidzset idéz. Szóval ez lesz az én saját kis újságom, tematizálás nélkül, egyelőre csak írom, ami eszembe jut. Biztosan lesznek porontyközeli bejegyzések is, nemhiába forog körülöttük az életem manapság 🙂 Ha jól sikerül egy poszt, tovább fogom küldeni az igazi index-Porontyba, ahol egy olvir próbálkozásom  már megjelent tavaly, bár az nem egy önálló cikk, hanem egy angol nyelvű Tanya Byron interjú “tolmácsolása” volt a Poronty-közönségnek.

Egyébként nem ez az első publikációm, ugyanis 10 éves koromban, még jóval a PC-k térhódítása előtt, már gyártottunk játékból Györgyi barátnőmmel saját kis újságot írólapból. Magazin volt a címe, és emlékszem, egyetlen egy, 1989. január 3-i példány készült belőle, az is több hetes munkánk volt. Bízom benne, hogy ez a blog lassanként a mindennapjaim részévé válik, és nem csak egyetlen bejegyzést fog megérni 🙂

1 hozzászólás

Kategória: Újságírás, Mesélő