HVG címkéhez tartozó bejegyzések

Van-e füstje?

Újabb érdekes kütyüre leltem a weben. Nem tudom, mást is felvillanyoz-e majd ez a dolog, meg ne felejtsük ki az újszülöttnek minden vicc új közhelyet sem, de én körülbelül 20 percig leesett állal nézegettem az e-smoker lapját. Zseniális a termék: ugyanazt tudja, mint egy dohánnyal töltött, füstszűrős papírtölcsér, csak környezet- és egészségbarátabb formában. Parázslik a vége, meleg e-füstöt ereget, amit a használója letüdőzhet-kifújhat, a szerkezet (egyik változatának) kinézete olyan, mint egy mezei cigarettáé. Dohányaroma van benne, választható különféle nikotintartalmú, de nikotinmentes patron is bele.

Az egyik ajánlott felhasználási terület a fokozatos leszokást célozza, egyre kisebb és kisebb nikotinpatronok használatával el lehet jutni a nikotinmentes állapotig. Ez tényleg alternatíva lehet a magukat menthetetlen dohányosnak mondóknak, mert nemcsak a nikotin fokozatos leépítését célozza, mint a ma használatos leszoktató tapaszok és rágógumik, hanem meghagyja a dohányzási rituálét, ami sokaknak többet jelent, mint a napi nikotinadag.

A másik célzott terület a dohányzási tilalom alá eső helyszínek, mint például repülőterek, munkahelyek, egészségügyi intézmények, de néhány városban már az összes közterület ilyen Magyarországon is. A dohányzás feltételeinek szigorítása egyre nagyobb teret ad ennek az alternatív lehetőségnek, persze a politika, a bürokrácia és a dohánylobbi ebbe is beleszólt (naná, bevétel- és jövedéki adó kiesést okozna), de ezekről már írt részletesebben a Világgazdaság és a HVG.

Ugyan én még sosem találkoztam e-cigarettát pöfékelővel, az olvasottak alapján kénytelen vagyok a Gyalog galopp örökzöld szavaival élni: “Bámulatos, hol tart már a tudomány!”

Reklámok

Hozzászólás

Kategória: Aktualitás

A cím cikke

Ugye ismeritek a HVG stílusú, izgalmas, kétértelmű cikkcímeket? Világéletemben csodáltam azt a kifinomult, lényegretörő,  humoros és erőlködéstől mentes (fontos!) címadást, amit a nemrégiben nyugdíjba vonuló Horváth Zoltán, a HVG “heccmeistere”, és az ő kis csapata művelt a hetilap címlapján, a címeken és a képaláírásokon. 

Számos újságíró próbálja követni ezt a stílust, de sajnos sokszor ez hajmeresztő címadásokhoz vezet. Ilyenkor születnek olyan gyöngyszemek, mint például a “Sínen van a zászlóshajó” vagy a “Bringó Hanta”. Pedig a címnek központi szerepe van a cikk életében: azon túl, hogy figyelemfelkeltő, a kenyérszöveg reklámja is, utalnia kell a rákövetkező szöveg tartalmára. Az erre tévedő kommentelőknek felkínálom játékra, hogy találgassanak, vajon miről szólhattak a fenti ominózus címekkel koronázott cikkek. Keresőprogramok helyett inkább a fantáziátokat javaslom forrásként, kíváncsi lennék, ki mire asszociál.

Az online újságírásban nem feltétlenül az idétlenség miatt keletkeznek ilyen fősorok. Míg a print kiadványokban nagyobb a szabadság a címzésnél, hiszen a cím alatt egyből kezdődik a szöveg, online esetben sokszor csak a cikk linkjével találkozunk, így a szerzők az idézettekhez hasonló szóvirágokkal ösztönzik érdeklődésünket. Ezek a kattintásgenerátorok hamar visszaüthetnek, mert ha az olvasó sokszor csalódik így, hogy a tartalom nagyon más, mint amit a cím sugallt, elpártolhatnak az újságtól vagy a szerzőtől.

Amikor először megfogalmazódott bennem ennek a bejegyzésnek az ötlete, végig egy blikkfangos címen törtem a fejemet. Aztán ahogy haladtam az anyaggyűjtéssel, inkább arra hajlottam, hogy egy egyszerű, értehető címem legyen, ami mentes a szenzációhajhászattól és tényleg témába vágó. Ekkor a piszkozatom címe még A cikk címe volt. Ugye, milyen unalmas? Aztán végre-valahára jött az ihlet, és megszületett a fent olvasható, (szerintem) egyszerű-nagyszerű megoldás.

Hozzászólás

Kategória: Újságírás