Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de mióta porontyom van, égető vágyat érzek néhanapján orvosi honlapok és egészségügyi fórumok böngészésére. Ez a vágy akkor hág tetőfokára, amikor a gyerek szerintem tényleg beteg, a gyerekorvos meg csak egyszerűen leráz a telefonban, hogy probiotikus oldat, meg sok folyadék. Itt beindul anya keresőmotorja, és fél óra múlva kész a diagnózis: Noro-vírusunk van!
A Noro-vírus, leánykori nevén hányós-f*sós vírus okozza állítólag a járványszerű, nem bakteriális eredetű gastroenteritisek (bélgyulladások) 90%-át, írja a Wikipedia. A noro- szó Norwalk-szerű vírusra utal, ez egyébként egy Ohio állambeli település neve is, ahol 1968 novemberében sok kisiskolás nyüglődött ezzel a fertőzéssel.
A betegség első tünetei közé tartozik a hirtelen fellépő hányinger vagy hányás és a vízszerű hasmenés. Ha szerencsénk van, pár perces eltolódással, de ha nincs, akkor egyszerre. Vannak további szimptómák is, ez egyénenként változatos formákat mutathat, mint például fejfájás, ízületi és végtagfájdalom, emelkedett testhőmérséklet, hasfájás, általános gyengeségérzet. Szóval, aki megbetegszik, kösse fel a gatyáját (vagy lehet, hogy inkább mégse, ilyenkor a könnyen vetkőzhető ruhák talán praktikusabbak). Sajnos ez a vírus igen könnyen elkapható: ha beteg személlyel, vagy vírusos tárggyal (villamoskapaszkodó, bevásárlókocsi), vagy vírussal fertőzött étellel-itallal érintkezünk. A megelőzés emiatt igen nehéz, a szakemberek az alapos kézmosáson túl olyan tanácsokat adnak, hogy a fertőzött személy ne készítsen ételt egészséges családtagjainak, valamint a járvány elkerülése érdekében a tünetmentesség után további 2-3 napig kerüljük a közösségeket. (Egyébként a betegség általában 24-60 óra alatt lezajlik.)
És mit tegyünk, ha óvintézkedéseink ellenére mégis ágynak dől a család? Mivel vírusról van szó, nincs gyógyszeres, antibiotikumos kezelés, hagyni kell, hogy betegség dolgozzon, csak a tüneteket tudjuk kezelni. A legfontosabb a folyadékpótlás, kisgyerekeknél különösen ügyeljük a megfelelő bevitelre, a patikákban kapható izotóniás ivóoldathoz való porok segíthetnek ebben. Ha kiszáradásgyanú van, azonnal irány a kórház, ahol infúzióval feltöltik a kis beteget! És hát essen szó a gasztronómiai élvezetekről is: üres pirítós, héjában főtt krumpli, apróságoknak rizskrém, gourmandoknak citromos víz vagy keserű tea.
Felnőtteknél a hányást B6 vitaminnal, a hasmenést széntablettával mérsékelhetjük, a lázat – minő meglepő fordulat – lázcsillapítóval, de a patikában számtalan recept nélkül is kapható szer közül válogathatunk, ráadásul a kisgyerekeknek másféle állagú, hatóanyagú készítményekre lehet szükségük, ezért kérjük szakember (patikus, orvos) segítségét a helyes választáshoz. Ne feledkezzünk meg a bélflóra helyreállítását elősegítő készítményekről sem!
Hoppá, azt hiszem, ideje felhívom a gyerekorvosunkat, hogy elnézést kérjek, hát nem szóról szóra ezt mondta ő is, csak nem illette ilyen királyi névvel ezt a nyavalyát? Maradjon csak az a D meg az az R betű az ő neve előtt, én meg visszamegyek ápolónőbe ahelyett, hogy a netet bújom…
Asztalfiók 